Hétvégén beültünk a soklóerősbe, és elvágtattunk a múltba.
Ahogy közeledtünk, már éreztem, hogy fantasztikus dolgoknak leszünk tanúi....és így is lett!
Beléptünk a múlt nagyjainak csarnokába. Hűvös volt, kellemesen hűvös. Mentünk a félhomályban, és egyszercsak mit hallok?....lódobogás....tadam...tadam...tadam...tadam... Szinte éreztem a puszta illatát, láttam a lovakat vágtázni önfeledten, boldogan...embereket, ahogy gondosan ápolják őket. ...Csatára készülnek éppen. Hódítók jönnek, nekik pedig meg kell védeni az övéiket, másokat, a becsületüket, a múltat és a jövőt.
Már éppen indulnak. Asszonyaiktól búcsúznak, gyermekeiket még megölelik, egy-két szép szó, pillantás...aztán felpattannak csodálatosan feldíszített lovaikra és indulás.
Mint a szobor a legnemesebb kőből, úgy néz ki a szkíta harcos a lován. Mint az erős gyökérből kinövő életfa, virággal a tetején, a Mindenség tudásával felvértezve. Nagy titkok őrzői Ők, és ennek voltunk mi tanúi a hétvégén. Olyan nép voltak Ők, akik "olyan nyelven beszélnek, melyet nem értesz, és tagjai egytől-egyig hősök."
...a részvétel erősen ajánlott mindenkinek :)
"Óra óra után telik...itt-ott hallgatag, ősi kurgán kerül utunkba, vagy egy-egy kőbálvány...mindenben, amit látunk és hallunk magunk körül, megsejtjük a szépség diadalát..."
(A.P.Csehov: A sztyepp)
