Régen a Tisztaszeművel közvetlenül beszélgettünk. Jó kis társalgások lehettek azok! Őszinték, csendesek, világosak. Láttuk közben egymás arcát, mozdulatait.....nem volt értelme hazudni! De erre késztetés sem volt!

Aztán jöttek mások, s mondták, majd ők közvetítenek, merthát Vele nem lehet csak úgy barátian, vállveregetve beszélgetni....hogy is képzeltük mi ezt eddig!!?

Egy részünk elfogadta ezt, így lett, hozzászoktunk. De emmiatt egy kicsit eltávolodtunk Tőle, és ez magányos óráinkban azért mardosott minket rendesen. Valahol, valami elkezdett hiányozni...

Aztán megint jöttek mások, s még távolabb löktek minket Tőle. Azt mondták harsogva, hogy: "Látjátok, hisz Ő magatokra hagyott titeket...már olyan messze van, hogy szinte nem is hallani, mit mond! Dehát nem is érdekes, mert amit mi tudunk nektek adni, az minden hiányérzetet kárpótol: egy nagyobb ház, autó, javak, pozíció....mi kell ennél több? Mit tud ennél többet adni egy magát és titeket feladó, csendes, motyogó Valaki?...Na ugye!"

Egy részünk elfogadta ezt is, így lett...de a józanság többekben megmaradt. Ők azért mondták folyamatosan: "Nem lesz ez így jó! Ez nem pótolja a hiányt!"....Az idő őket igazolta, lássuk be!

S a helyzet most ez, Barátaim! Állunk kifosztva, átverve, távollökve az Igaztól!...De Ő még mindig ott van ám! Nem hagyott el minket, csak a zajos tömegtől nem látjuk, nem halljuk Őt. Ő időt adott nekünk, hogy-mint egy gyermek- a saját hibáinkból tanuljunk, s így jöjjünk rá arra, hogy amit Ő mindigis mondott csendesen, bölcsen, türelmesen, az mégiscsak a végső igazság! Hisz' anno tényleg barátként mondta, őszintén, jót akarva.

Így hát nincs más dolgunk, mint hogy a köztünk álló harsány tömeget szétzavarni, nem venni róluk tudomást, átnézni rajtuk és csak egy irányba fókuszálni. S akkor majd újra meghalljuk, meglátjuk Őt, a Tisztaszeműt, aki mindigis a saját véreként kezelt minket, csak a közénk furakodott, arctalan megátalkodottak hazug ígéretei elfedték mindezt.

Verekedjük át magunkat a tömegen és álljunk oda Elé újra....veregessük meg egymás vállát, mint ahogy a régi, jó ismerősök szokták! Tapasztaljuk meg újra, milyen egy igazi barát, aki tényleg csak jót akar nekünk és mindezt úgy teszi, ami ma már szinte kincs....Isteni kincs:  ÖNZETLENÜL!