Vajon mi a szabadság? Vajon mit jelent: szabadnak lenni? Vajon szabad-e a lélek a test börtönében? Vajon ki a szabadabb: egy ember a tengerentúlon-a "demokrácia hazájában"- felruházva a "mindent megtehetsz" zöldre váltott lámpával, vagy egy remete a hegyekbe elvonulva, puritán rongyokba öltöztetve örökéletű lelkét?
Kérdések, melyekre nem is olyan könnyű válaszolni.
Lássuk be: minden korosztálynak bizonyos szempontból mást jelent ez a szó. Gyerekként azt, hogy Anya megengedte, hogy mégse együk meg a spenótot, és retorzió nélkül maradt az, hogy a szomszéd kisfiút elgáncsoltuk és szó nélkül "kölcsönvettük" a bicaját. Fiatalon azt jelentette, hogy kimaradhattunk a buliban egy kicsit tovább és elmehettünk a haverokkal a Balcsira, sőt, még zsebpénzt is kaptunk, ami felett szabadon rendelkezhettünk. Óh, azok voltak ám a szép idők! Fiatal felnőttként a szabad párválasztás, szakma választás...Aztán, mikor az első fizetést szabadon arra költhettük, amire jól esett. Persze utána jöttek a súlyos kötelezettségek, de mégiscsak a magunk urai voltunk.
Egy azonosság van e korosztályi felsorolásban: az elme tisztasága és mindenek felettisége. A szabadság igazi értelmét az elme állapota határozza meg! A szabadság ott van az általunk felhúzott kerítések túloldalán.
Bizony lehetsz egy szárnyaszegett, vergődő lélek egy szabad, lehetőségekkel teli világban. S lehetsz mindent elsöprően szabad és független holmi országbitorló percemberek irányította látszatdemokráciában, marionett bábuk társaságában színpadra lökve.
S tudod mit tesz ilyenkor az igazán szabad ember? Kihúzza magát, elmosolyodik csendesen, mint aki valami igazi, nagy titoknak a birtokában van. A titkok titkának! Amit a leárnyékolt elméjű paprikajancsik soha nem fognak megtudni! Bármennyire is dolgoznak azon, hogy megnyomorítsanak, megfosszanak mindentől, miről azt gondolják, fontos és nélkülözhetetlen. De mivel ők nem ismerik, a legfontosabbat soha nem vehetik el!
Ha az elmédet tisztán tartod, élesíted, ápolod, akkor EZEK tehetnek bármit! Piruettezhetnek nagy kézmozdulatokkal, harsányan, színpadiasan, már-már meggyőzően....A bölcsmosolyú, titokbirtokló ember sziklaszilárdan fog állni a színpad közepén....és míg a körülötte ugrálók lassan elfáradnak, kidőlnek, lesodródnak a porondról, majd végleg eltűnnek, nyomtalanul.....Ő az idők végezetéig ott fog maradni, egyenes háttal, tiszta szívvel, csillodó szemmel és azzal a mindent tudó, nyugodt, Isteni mosollyal.
S a színpad fényei már csak őt simogatják....amíg világ a világ, s még tovább!
