A parlament döntésének megfelelően február 25-én emlékezik az ország a kommunizmus áldozataira. Azért emlékezünk február 25-én, mert ezen a napon tartóztatták le Budapesten 1947-ben szovjet nyomásra Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.
Hazánkban sok áldozata volt a kommunizmusnak, de Kovács Béla letartóztatása túlmutatott egy ember tragédiáján. Hazánk politikai életéből történő eltávolítását követően irányítás nélkül maradt a parlament meghatározó erejét alkotó Kisgazdapárt.
Nélkülük lehetővé vált a többpártrendszerű magyar demokrácia felszámolása, amely legfőbb akadálya volt a szovjet szuronyokkal támogatott kommunista hatalmi törekvéseknek.
Az emberiség morális lejtmenete a francia forradalom után láthatóan felgyorsult. A huszadik század elejére elérkezett a kommunizmus nevű stációba amely a lejtő végét jelentette. Napjainkra az izmusok közül a legszörnyűbbnek sokan a fasizmust tartják. Ez azonban kétszeresen is téves.
Először, mert aki a fasizmusra gondol az valójában a nácizmusra asszociál. Másodszor, mert a kommunisták 100 millió áldozata ötször több a nácikénál.
Mi magyarok a kommunizmus esetében is büszkén állhatnánk a világ elé, mint annyiszor a történelmünk folyamán. Ellenük is megtettük, ami erőnkből telt. 1956-ban nemcsak a szovjet helytartóságot ellátó honi kommunistáknak, de a megszálló vörös hadseregnek is odavágtunk.
A maroknyi szabadságharcos a szabadság lándzsájával a kolosszus Achilles sarkán sebet ejtett. Igaz kicsinyke sebet, de soha be nem gyógyulót. Ettől kezdve a kommunista szovjet birodalom többé már nem a régi, ekkor lép az 1990-es bukásához vezető 56-os útra.
A február 25-i megemlékezéseinken emléket állítunk mártírjainknak, de egyben figyelmeztetünk is.
Soha többé nem engedjük, hogy a kommunizmus bármely alternatívája megzavarja a tisztességes emberek világát.
Murányi Levente
56-os elítélt
