...a téma újra és újra ugyanaz: mi folyik körülöttünk, és hogy tudjuk ezt túlélni?

Hát, Barátaim, ami körülöttünk folyik, az egy nagy szemfényvesztés! Vérszívás, a javak újrarendezése, ha úgy tetszik: betakarítás. Újra....ki tudja immáron hányadszor. Mindig más néven, de mindig ugyanazokkal a szereplőkkel. S mindig ugyanazokkal a vesztesekkel.

S mit tehetünk? A minimum az, hogy végre elkezdünk látni a szemünkkel, hallani a fülünkkel, és gondolkozni az agyunkkal! Mert ezek azért itt vannak, elérhető közelségben! Nekünk, értünk! A gondolkodó ember pedig nagy ellenfél...a legnagyobb! Őellene hiába van győzikesó, fogyasztói szemlélet, szemfényvesztés, csillibilli. Ő szilárdan meg tud állni a tudás talaján, szürkeállományára támaszkodva....józanul, emberül.

S ebben a szutyok, embertelen világban most nem is kell több! Le kellene végre fejtenünk görcsös ujjainkat az anyagias, velejéig romlott világ felhőkarcolójának pereméről....mégha ennek az is a következménye, hogy lezuhanunk.

De ki mondta, hogy mire elérnénk a talajt, addigra nem nő szárnyunk...?! Én azt mondom, próbáljuk meg! ....márcsak azért is, mert veszítenivalónk immáron úgysincs!